Ezt a menüpontot régen írtam,amikor még úgy éreztem,hogy semmire sem vagyok jó.Ha kíváncsi vagy a történetemre,akkor elolvashatod :) Lehet,hogy a sorokon keresztül úgy fog tűni:én csak egy elkényeztetett kislány vagyok.Ha bárki is ezt gondolná rólam,én nem tehetek mást,mint elfogadni a véleményét...Azt viszont tudni kell,hogy ez még csak fele annak,amin keresztülmentem.                     

                                       Üdv!

Idegroncsnak érzed magad?Úgy érzed,nem bírod?Hidd el,tudom milyen.Osztálytársaim jóvoltából lassan depressziós leszek...Arra gondoltam,mi lenne,ha az oldalamon tudnék erről másoknak beszélni...

          Az én történetem akkor kezdődött,amikor a legjobb barátnőm meg én osztályfelelősöklettünk.Örültünk,hiszen akkor még nem tudtuk,mi vár ránk...

          Emberek vagyunk,ezért természetes,hogy mindenki irigykedni kezdett.Ekkor kezdődött minden baj:a lányok ellenünk fordultak,de szerencsénkre mellettünk voltak a fiúk és néhány pártatlan lány.Az osztályomban akkor még 30-an voltunk,később egyik fiú elköltözött.29 diák maradt,a viták meg lecsendesedtek.Sok ú.n. "belviszály" volt,ezek hamar véget is értek.Aztán két új fiú jött osztályunkba.Kiábrándultunk, hogy a város legjobb iskolájába tanév közben egyszerűen besétálnak az oszályba.Két hét alatt megszoktuk és elfogadtuk őket.Számomra csak ezután következett az ítélet...

          Német iskolából érkező lány lépett be a sulinkba.Régebbről ismertem és elkövettem a legeslegnagyobb hibát,azt hiszem irigységből vagy féltékenységből,mert tudtam,hogy mindenki odalesz érte   Beismerem,szemét voltam.Azt mondtam róla,hogy hülye sznob.Másik barátnőm születésnapjáról tisztára úgy emlékeztem rá,mint egy hárpiára.Ez van.Megbetegedtem és nem mentem iskolába.Hétfőtől péntekig itthon voltam...Szerda délután felmegyek Messengerre unalmamban.Jóóóó hírek vártak rám:

***:Szia
Én: Szia
***:Nagyon fontos ügyben kell beszéljünk
***:A mai nap osziórájáról
Én:Ajajj.Rosszul kezdődik.
Én:Ki vele.
***:Bejött ... anjya és nekifogott prédikálni rólatok is és bajba fogtok kerülni
Én: Miért,mit mondott rólunk?
***:Állítólag ti egy nap jöttetek ()val suliba és ... utánatok ment de ti leráztátok.Ez a *** anyja szerint nagyon rossz gesztus volt.
Én:Én ilyenről nem is tudok
***: Meg hogy ti vagytok az osztály macái,és hogy táborrra szakadtatok és kétszínűek meg átlatszóak vagytok...

        Na ja.Persze.Kétszínűség,átlátszóság.(Hogy lehet amúgy valami,ami átlátszó,kétszínű is??Lényegtelen.)Erről ennyit.

        Hétfőn visszamegyek suliba.MINDENKI ellenem,pontosabban ELLENÜNK(barátnőm meg én) van.Képzelheted,mennyire jó érzés volt...

        És naná,ott volt az a srác is,aki végig belém volt zúgva,az új csaj oldalán.Egy másik srác meg(pont,aki nekem már V. osztálytól kezdve bejön...) ugyancsak a csaj oldalán.Talán ez fájt a legjobban,mert éreztem,hogy akikben a legjobban bíztam,egyedül hagytak.Ez így folyt egy jóóó darabig,és talán még mindig.Tehát ez egy hétfői napon volt.

         Kedd.Nagyon rosszul voltam.Szerintem kezdtem depressziós lenni,vagy ilyensmi.Érzelmileg teljesen kivoltam,hogy mindenki szekál. Utolsó óra előtt a legjobb barőtnőmmel megkerestük az osztályfőnököt. Ekkor már kisírt szemekkel jelentem meg a tanári szoba előtt.Mikor meglátott,az oszi rámkérdett:

O.f.:Veled mi történt,mi a baj?

Én:Osztályfőnökúr,azt szerettem volna mondani,hogy nem szeretnék többet osztályfelelős lenni.

O.f.:Jó,de mi történt?...Gyertek,menjünk fel az osztályba,vagy inkább a magyar terembe,hogy ne lássanak mások így...

Felmentünk.Kezdődött:

O.f.:Tehát mi történt?
Én:Mindenki olyan furán viselkedik,mióta itt van **** ... Teljesen kirekesztenek,méghozzá olyanok,akik V. elejétől barátaink,mint például ---- és ----- ...

          Utolsó óra második felében a barátnőm visszamehetett órára,nekem viszont ezt nem lehetett,kisírt szemekkel meg minden...Ezért ottmaradtam a töritanárnőmmel.Lehet,hogy az osztálytársaim most fogják csak megtudni az igazat:ők úgy tudták,hogy egész idő alatt az asszisztensnőnél voltam,pedig végig abban a kabinetben ültem,és könyveket lapozgattam,hogy el tudjam felejteni a dolgokat.Másnap mindent megbeszéltünk osztályfőnöki órán,mindent arról,hogy mi legyen az osztályfelelősséggel,viszont a bajok csak tetőződtek.

         Mára már feladtam a folytonos sírást és egyedüllétet,visszatértem a legjobb barátnőmmel a megbízható barátokhoz,és...Próbálunk együtt túlélni mindent.De sokszor vannak depressziós rohamaim,és volt már olyan,hogy egy bulin,ahol mindenki jól érezte magát és táncolt,egyszercsak nekifogtam sírni. Jobban mondva zokogni,nem sírás volt az.

            Nagyjából ennyi.Úgy éreztem,hogy ezt le kell írnom.Leírni a törekvést,hogy mindenkinek megfeleljek,aztán meg az elesés pillanatát,amikor úgy éreztem:nincs tovább.
            Rájöttem,hogy az,aki igaz barátod,akkor van ott veled,amikor a legnehezebb,függetlenül attól,hogy néha összekapsz vele semmiségeken.
            Mindvégig talán az bántott a legjobban,hogy az,akit szerettem,így bánt velem.Erről verset is írtam(megtalálod itt: "Első versem" menüpont.)

            Nem untatok tovább senkit.Ha ezt bárki elolvasta,milliónyi köszönet:) Több ilyensmi nem lesz(remélem).Tudom,hogy nem ez a legmegfelelőbb mód az érzelmeim csitítására,de ez is segíthet néha.

                                                                                    --Kitti 

Oldal: Versírásom története
Kitti oldala - © 2008 - 2024 - kitty-cristal.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat