Mikor az élet újra szépnek tűnt és a barátaim mellettem álltak,itt egy újabb gond,amely a napjaimat keseríti:a szülői szigor.Megértem,hogy anyunak néha nehéz,mivel két éves korom óta,szüleim válása óta egyedül nevel,de néha szeretném,ha megértené ő is,amit én érzek.Szeretem őt,de sajnos néha veszekszünk.Persze ez mindkettőnket nagyon bántja,és próbálunk mihamarabb elfelejteni minden lehetséges rossz emléket.

Mindennapi terhek

Régen azt hitte:a barát jelent mindent,
De már értem,hogy nem csak ez rejtőzött itt bent.
Hiába a barátok,ha anyának nem jó,
Hogy lánya folytonos tanulásra nem hajlandó*...

Szeretném,ha megértené,hogy nekem más is számít,
Nem csak a sok suli,melyet reám hárít**...
NEM azt mondom,hogy ő jajj,de rossz valaki,
De néha mindenkinél akad egy vagy két kis baki.

Jó lenne,ha rájönne,hogy szórakozni vágyom,
Úgyis tudja,mily fontos a családom.
Csak szeretnék végre kissé kikapcsolódni,
S a világ bajainak kis időre könnyű búcsút inteni.

                                               --Kitti 

---

(*Eddig minden évben első tanuló voltam az iskolában.Nem anyu kényszerített rá,de ő sem örvendett a kisebb jegyeknek.A "nehéz időszak" után a tanulás nem ment úgy,mint régen.Anyu leszidott,ha nem tanultam,vagy ha lusta voltam és kétórás szünetekkel írtam a házit.

**A "reém hárít" szavak nem a legmegfelelőbbek,de néha úgy éreztem,hogy a folytonos figyelmeztetések valójában fenyegetések.Ha az embernek nehéz időszaka volt,később is másként viszonyul majd a dolgokhoz...)

Oldal: Mindennapi terhek
Kitti oldala - © 2008 - 2024 - kitty-cristal.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat