Romániában élek.Ennek ellenére minden évben megemlékezünk a családommal az 1848-as magyar szabadságharcra.Idén egy saját költeménynel készülem,mely többnyire nem a magyarok fájdalmát és gyötrelmét,hanem a nemzeti büszkeséget,az örömöt mutatja be:

1848.március 15.

Magyarország,te egykori szép ország,
Te szegény,igába hajtott jószág!
Meddig fogsz még szenvedni?Mondd hát:meddig?
Mikor fognak megmenteni téged ifjaid?

Rajta hát,Petőfi,Vasvári,Jókai,
Márciusi ifjak,a hazát megmenteni!
Lázadjunk fel,és éljünk mi is végre!
Hazánknak nem lehet gyarló a vezére!

Az összegyűlt nép hallgat,figyel a szónokra,
A tizenkét pont,ím,fel lett olvasva.
Ki jön hát,magyarok,gyönyörű csatába,
Halált ruházni az osztrák daliákra?

Győzedelmes nap ez:magába szállt a magyar,
S küzdelemre indul acélakarattal.
"Egyenlőség,szabadság,testvériség!"-
Hangzik a szó,s ennyi már elég.

Csatába megy a sok ifjú,
S harcol jó fegyverrel;
Hogy megmentse hazáját,
Harcol bátor szívvel.

A csata nem ért véget,
Mi még ma is küzdünk,
De ma már nem a kard,
A toll a jó fegyverünk.

                                                              --Kitti 

Oldal: 1848. március 15.
Kitti oldala - © 2008 - 2024 - kitty-cristal.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat