Mindigis érdekelt a csillagászat.Hat éves lehettem,amikor felfedeztem az első csillagképet egy gyermekenciklopédia segítségével.Ez volt a Kis Göncölszekér :) Egy napon,amikor már a barátaim ismét mellettem álltak,de a sok kínlódás megviselt,késő este kiültem a teraszra.Csodálatos élmény volt újra felfedezni a Kis Göncölt.Nem tétováztam sokat,bementem a szobámba és papírra vetettem gondolataimat:
A Kis Göncölszekér
Múltkor,mikor kiléptem udvarunk kis járdájára
Felnéztem a felhőtlen,csodálatos égboltra.
A Kis Göncölszekér mosolygott le a világra,
Mosolygott,mert látta,hánynak szép a világa.
Mikor rámnézett,elkomorodott,mert sápadt arcomat látta,
De látta azt is,milyen boldog gyarló testem árnya.
Az árnyam nevetett,mert belül boldog voltam,
Csak a fáradtság gyötört mélyebbről s jobban.
Tudta,hogy vidám vagyok,mégis bátorított,
Félve,hogy tán nem tetszik,de mégis így szólított:
"Te lány!Ne állj ott komoran,hiszen szép az élet,
Ne állj,mintha ez lenne az utolsó ítélet!
Tégy már valamit!Élvezd az életed!
Élvezd,met ha nem,hamar elveszítheted!"
Ennek hallatán testem megremegett,
S beballagtam a házunkba,hol narancsillat* keringett.
Ekkor ültem le,és megírtam e verset,
Mert annál én nem is tudok szebbet,
Ha valaki kitart akkor is,ha néha nehéz,
És mindenek ellenére igenis,merész!
Szembenézek az élettel,és azt mondom neki:
"Gyere csak!Engem már úgysem bánthat senki!
Megtaláltam a nyugalmat,ezért nem teheti,
Mert megtanultam mindenekfelett SZERETNI."
--Kitti
(*A szobámban többnyire narancsillat van,mivel a narancs az egyik legkedveltebb gyümölcsöm,és szeretek a szobámban olvasás közben rágcsálni.)