Szia!
Ez itt az első versem Ha kíváncsi vagy,honnan az ihlet,olvass bele a "Versírásom története" című menüpontba.Nem nyúzom sokáig,ez tehát az első versem,melynek a "Névtelen levél" nevet adtam,hiszen valakinek szól...:
Névtelen levél
Vérző szívvel nézett a múltba,
Mert Ő volt,kinek kezében volt sorsa.
Fájt neki;könnyek közepette
Írta le mindezt egy versbe.
Nem értette,miért tette ezt vele,
Hiszen ő megtisztelte,megbecsülte,
De lelkes köszönet helyett
Kapott lelki pofont,eleget,
Melyektől lelki beteggé lett.
Lelke-szíve égett,fájt minden szó
Melyet valaha csak érte volt jó
Kimondani,kiejteni...
Őt lehetett csak szeretni.
Magát kezdte hibáztatni:
"Nekem kellene még tanulni
A barátság titkairól...
Én tehetek róla."
Bánatát magába folytotta.
Naponta sírt tíz-tíz percet;
Nem kapott sok egyedüllétet,
Mégis azt hitte,megöli a magány,
Miközben a fiú volt a legnagyobb "vagány"...
A lányt bántotta,hogy az,ki szerette
Ily csúnyán,ily rútul bánik vele...
Aztán egy nap,magát rábeszélve
Tollat,papírt véve
Levelét így kezdte:
"Nem értelek!Ezt miért velem teszed?
Érzelmeid lakat alá rejted,
Közben szívem sebzed,egyre sebzed,
És TE,csak TE nem hallgatsz meg!"
Könnyei a papírra potyogtak:
"Osztálytársaim haboznak,
Veled beszélni nem akarnak
Helyettem.S én mondom:<<Szerettem!>>
...Kérlek,most bízz bennem!
Mondd hát,mit vétettem?!
Talán azt,hogy kissé más lettem?
Azt hittem,Neked a lelkem
A fontos,nem a kinézetem!"
Nem bírta tovább folytatni;
A toll megállt kezében...
Rájött,hogy csupán
Külsőség okán
Hagyták el ily otrombán...
--Kitti